A firenzei Santa Maria Novella templomban látható Masaccio festmény Atya Arca és a torinói halotti leplen kirajzolódott alak arca rendkívüli módon hasonlítanak. Svindt Ferenc a két arcból egy képet készített, melyet hamarosan a Magyar Posta bélyegként is kiadott 1999 Húsvétjára. Egész biztosan egy kaland kezdetén állunk, ahol még sok meglepetés áll előttünk. Lássuk, hogyan magyarázza felfedezését Svindt Ferenc:
„Megkértek egy nagyszabású
vallási találkozó, az Országos Katolikus Karizmatikus Találkozó oltárképének
elkészítésére.
„Először úgy gondoltam, felnagyítom a rendelkezésemre álló fotót a szükséges méretre, és pontosan átmásolom a vászonra, mert én magam nem mertem volna Jézus arcát megfesteni. De igen hamar rájöttem, hogy ez az út nem járható.”
„Később művészettörténeti albumokban kerestem példákat, hogy a nagy mesterek hogyan ábrázolták Jézus arcát. Eközben fedeztem fel, hogy Masaccio Szentháromság freskóján (Firenze, Santa Maria Novella templom) az Atya Arca mennyire hasonlít a lepel Arcához.”
„Hálát adok az Úrnak, hogy ez a „két arcot együtt ábrázoló” kép elkészülhetett. A Magyar Posta kérésére bélyeget is készítettem belőle 1999 Húsvétjára. Boldog vagyok, hogy a bélyeget, illetve a rajta látható két arcot együtt ábrázoló képet sokan láthatják, és így az az Atyáról és a Fiúról beszél nekik.”
Ferenc SVINDT Copyright, minden jog fenntartva, Ferenc SVINDT
Egy magyar bélyegkészítő művésznek, SVINDT Ferencnek köszönhetjük e meglepő felfedezést :
Mivel magam is hivő vagyok, imádkoztam feleségemmel és az Emmánuel Közösségben testvéreimmel, s arra gondoltam, hogy a torinói halotti leplen látható archoz hasonlóan festem meg Krisztus arcát. Egy dicsőítő imádság alatt ezt a szentírási részletet kaptam:
„Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat...” Az Úr
így felelt: „Megnyugtat téged, ha arcom megy veletek?” (Kivonulás könyve 33.
fejezet, 13-16 vers).”
„Számítógépen összehasonlítottam a két arcot és döbbenten állapítottam meg, hogy nem
egyszerűen hasonlóak, hanem minden vonásukban azonosak.”
„Masaccio nagy valószínűséggel nem látta a leplet, hiszen azt akkoriban (XIV sz. vége -XV sz. eleje) Franciaországban őrizték, és életrajzában nincs adat, ami akár csak utalna rá, hogy ott járt volna. De szilárd meggyőződésem, hogy a leplen szabad szemmel alig kivehető foltok alapján akkor sem lett volna képes tökéletes képmást
készíteni az arcról, ha látta volna. Úgy gondolom, hogy Masaccio képe egyértelműen a Szentlélektől ihletett, sugalmazott alkotás. Megértettem belőle, hogy az Atya a Szentlélek által valóban megmutatta magát nekünk a Fiúban, mint ahogy Jézus mondja Szent János evangéliumában: „Aki engem látott, az Atyát is látta”. Számomra e felismerés által kézzelfogható valósággá lett, hogy az Atya és Jézus egyek.”